Extra episode 3.

Hellóka!

Újabb, a sztoritól független kis történetet hoztam, hogy legyen itt valami :"3 (Vagyis annak az AU-nak a része, ahol Sander és Richard egymásra találtak.) Vegyétek újévi ajándéknak <3

Pussz: Lily

_____________________________________________

Sander a bázis nagy fémasztalánál gubbasztott, újra meg újra átlapozta az előtte heverő mappa tartalmát, míg az egész teljesen szét nem szóródott. Ideges mozdulatokkal lökdöste újra a helyére a lapokat. Az egész helyiségben csak egy asztali lámpa világított, hosszú árnyékokat vetett a bunker falára, Sander hajába arany csíkokat festett.

Zörgött a papír, Sander sóhajtott. Mereven nézte az előtte heverő iratokat, aztán egy hirtelen zajra összerezzent. Úgy fordult hátra, mintha bármelyik pillanatban támadás érhetné hátulról.

- Semmi baj! Csak én vagyok.

Richard állt az ajtóban, alsónadrágban, szürke pulóverben és… mezítláb.

Sander szemmel láthatóan megkönnyebbült. Visszafordult a mappához.

- Miért nem alszol, katona?

- Túl magas a vérnyomásom. - Richard nagyot nyújtózott.

Sander somolygott, de nem fordult a férfi felé.

- Neked mindig magas a vérnyomásod.

- És túl hideg is volt a szobában - tette hozzá Richard, miközben közelebb somfordált az asztalhoz. Leült Sander mellé a padra, fejét a férfi vállára hajtotta. - Mit csinálsz?

- Elrendezek néhány dokumentumot. Költségek, adatok az e havi terepszemlékrő… - Sander hangja elcsuklott, ugyanis Richard úgy döntött, nem hagyja tovább dolgozni. Átkarolta a vállát és beleszuszogott Sander csupasz nyakába.

- Nem akarsz jönni aludni? - motyogta. Egy puszi a férfi nyakára, egy a füle tövébe…

Sander megpróbálta finoman lefejteni magáról Richardot, de ő csak még szorosabban kapaszkodott belé.

- Hagyj, Rich, ne most! Fontos, hogy ezt elrendezzem…

- A vak is látja, hogy nem akarod - suttogta Richard egyenesen Sander fülébe. - Gyere aludni! - Ujjai apró köröket rajzoltak Sander mellkasára, végleg lehetetlenné téve a koncentrálást.

A beálló csendben csak Sander karórájának ketyegése hallatszott, a férfi egy pillanatra lehunyta a szemét. Végülis ezt másnap is befejezheti. Beleegyezően bólintott, mire Richard azonnal felpattant, és a karjánál fogva maga után húzta Sandert, aztán felmordult, mikor a férfi egy erélyes mozdulattal visszarántotta magához. Szoros ölelésben álltak pár percig, Sander egészen ellazult szerelme karjai között. Lehunyt szemmel lélegezte be Richard illatát, érezte a homlokát cirógató hajtincseket, a csípőjét tartó kezeket, és két szív dobbanását.

Elhúzódott Richardtól, és a keze után nyúlt.

- Gyere, menjünk aludni.

Bezárták a bunkert és felbattyogtak a lépcsőn a földszintre.

Richard sokat sejtető somolygással pillantott Sanderre, mire ő megemelte a hangját.

- Mondom aludni!

Richard kuncogott, és kacéran a férfi vállába harapott. Sander meglegyintette a tarkóját.

- De nem kapsz holnap felmentést, ha nem tudsz rendesen leülni!

- Adj nekem olyan éjszakát, hogy járni se tudjak…! - súgta Richard, Sander prüszkölve felnevetett.

- Én csak Maxwellt sajnálom, amilyen rossz alvó…

Az hálószoba ajtaja becsukódott utánuk, és a házra ismét némaság borult.

Majdnem minden részére.