Még mindig fáj erre a kis epizódra gondolnom, de valljuk be, Sanderék kapcsolata nem épp felhőtlen, hiszen két mentálisan sérült férfiról beszélünk. És akármennyire is élvezem, hogy kifejthetem minden oldalukat, nagyon fáj...
Nadeszóval olvassátok el, és remélem, azért tetszeni fog. Legalábbis nekem tetszik.
_____________________________________________
Richard mellkasa reszketve emelkedett fel és le, de jobb kezével kitartóan szorította a kést a férfi torkához. Apró vércsík csordult le a penge éléről.
- Richard… Tedd le a kést.
Sander és Maxwell ledermedtek, amint meghallották Richard ordítását (“Megdöglesz, seggfej!”) Nem messze két eszméletlen, fekete maszkos férfi feküdt a padlón, egy harmadik a sarokban ült egy székhez kötözve.
Sander lassan átadta a kezében tartott fém aktatáskát Maxwellnek, aztán közelebb lépett Richardhoz.
- Kérlek, tedd le a…
- Nem! - kiáltott fel Richard, a mozdulattól göndör haja a szemébe hullott, szeme hideg tűzzel villant ki mögüle. - Szenvedni fog, ahogy ők is! - Erősebben nyomta a kést a torkának, mire a férfi újabb kísérletet tett a szabadulásra. Richard felmordult és teljes erejéből a gyomrába rúgott. - Maradsz, bazd meg!
Maxwell tanácstalanul pillantott Sanderre, aki még látszólag megőrizte a hidegvérét.
- Semmi értelme nincs megölnöd, Richard! - Óvatosan, aprókat lépve megpróbált közelebb araszolni a férfihoz. - Csak hozzáteszel a priuszodhoz.
- Telibe szarom a priuszom! Egy ilyennek mint ez, nincs joga itt rontani a levegőt.
- Tudom, tudom - Még két lépés, és Sander csak karnyújtásnyira állt Richardtól. - De nem a mi jogunk ezt eldönteni.
Richard keserűen elmosolyodott.
- Nem te mondtad mindig, hogy a mi feladatunk vigyázni itt az emberekre? Akkor őt - Richard újabb rúgást mért a férfi oldalára. - miért akarod életben hagyni?
- Mert téged akarlak megmenteni.
Mielőtt Richard visszavághatott volna, Sander ökle az álla felé lendült, és egy ütéssel letaglózta. A kés a földre hullott - az eszméletlen férfival együtt.
Sander átvetette Richard karját a vállán és betámogatta a házba. Bár Richard már a kocsiban magához tért, még nem szólt egy szót sem. Ahogy beléptek az ajtón, kitépte a karját Sander kezéből, lerúgta a cipőjét és feltrappolt a lépcsőn. Sander hangja állította meg.
- Nem akarsz valamit mondani, katona?
- Nincs mondanivalóm számodra.
Sander összefonta a kezét a mellkasa előtt, állát megemelve pillantott fel a lépcsőfordulóban álló férfira.
- Szerintem pedig nagyon is van. Gondolkodj egy kicsit.
Richard felhördült.
- Nem fogok bocsánatot kérni, mert igazságot akartam tenni! Nem volt jogod beleszólni! És tudod mit? Leszarom a céljainkat, leszarom a kibaszott szabályaidat! Meguntam, hogy képtelen vagy cselekedni! - Sander arcáról fokozatosan eltűntek az érzelmek Richard szavai hallatán. - Ideje lenne felfognod, hogy az élet nem egy színjáték, ahol te vagy a kibaszott porondmester, és mindenki úgy ugrál, ahogy te akarod!
- De nem is abból áll, hogy gyilkolászol és robbantgatsz! - csattant fel Sander. - Vagy szerinted ez egy egészséges élet?
- Rohadtul egészségesebb, mint a tiéd!
- Át kellene gondolnod a dolgokat.
- Komolyan, Sander, komolyan? Szerintem pont te vagy az, akinek szüksége lenne egy bazinagy pofonra, hogy felébredjen! Hagynod kellett volna, hogy…
- Hogy megöld azt a férfit? Hogy újra vérengzésbe kezdj és bemocskold a kezed? Fogd fel, hogy nem a “kibaszott szabályok” miatt, nem magam miatt, hanem miattad nem engedtem! Nem engedtem, mert szeretlek!
- Én is, bazd meg!
Feszült, döbbent csend állt be a vitában. Richard a korlátot, Sander a kabátját markolta, elfehéredő ujjperceik éles kontrasztot alkottak a fekete öltönyök mellett. Sander nem nézett fel, Richard pedig nem kereste a tekintetét. Végül Sander sóhajtott.
- Kapsz három órát, hogy lenyugodj és átgondold a dolgokat. - Felpillantott Richardra. - Addig nem akarlak a bázison látni.
Richard most egyenesen Sander arcába bámult, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott. Aztán makacsul összeszorította a száját, és Sander vállát meglökve kiviharzott a házból. Az ajtó csattanása után nyomasztóan hatott a csend, Sander pedig csak mozdulatlanul állt az előszoba közepén. Szívét mintha apró tűkként találták volna el Richard vádló szavai. Ő nem játszadozik az emberekkel. Nem… ugye?
- Ez csúnya volt - szólt Maxwell óvatosan, ahogy kilépett a konyhából.
Sander keserűen felnevetett.
- Az. Csúnya.
Elfordult, egyedül hagyva Maxwellt, a bunker ajtaja pedig majdnem akkorát csattant utána, mint a másik pár perce Richard után.
