Extra episode 5.

Megint sok inaktivitás után, de hoztam egy újabb rövid extrát, ami a Taktika után játszódik. Ez az egyik lehetséges változata annak, ahogy Sander és Richard egymásra találtak :3
Jó olvasást, ha valaki esetleg erre jár ^^
Ui.: Frissítettem az első fejezetet, egy kicsit hosszabb lett, érdemes megnézni ;)

_____________________________________________
- Lefogadom, hogy megint utcaversenyzik - morogta Maxwell a markába, ahogy az asztalon könyökölt. - Pedig lenne fontosabb dolgom is, mint rá várni.
 - Meg fogod büntetni? - szegezte Peter aggódva Sandernek a kérdést.
 - Ha két perc múlva nem ér ide, még a csapatból is kitiltom. - Sander az ölébe ejtett, ökölbe szoruló kezeinek beszélt. Hárman ülték körbe a bázis legnagyobb asztalát, előttük papírok és egy pisztoly feküdt szétszórva. Peter egy nagyobb kupacon nyugtatta a fejét, apró kezével a saját arcát csipkedte. Ám amikor meghallotta Sander szavait, ijedten felkapta a fejét.
 - Ne! Ne küldd el Richardot!
Sander elmosolyodott és megpaskolta a kisfiú fejét.
 - Dehogy fogom, kis katona. Ahhoz túl értékes csapattag.
Peter arcára boldog mosoly szaladt, és nekiállt papírrepülőt hajtogatni. Richard viszont ezt a pillanatot választotta, hogy hangos csattanással kivágja a bunker ajtaját, és keresztülcsörtessen a szobán. Annyi időre sem állt meg, amíg a bőrdzsekijét egy székre dobta, pár lépéssel a másik ajtónál termett. Sander hangja állította meg, mielőtt lenyomhatta volna a kilincset.
 - Richard! - Sander felemelkedett a székről, és tett egy lépést a férfi felé. - Hol voltál?
 - Sehol. - Richard az ajtóra szegezte a tekintetét, és a kilincs hideg érintésére koncentrálva próbálta kizárni a másik férfi hangját.
 - Válaszolj rendesen, ha én kérdezlek, katona! - Sander, bár nem szívesen, de parancsoló élt csempészett a hangjába. Fájt így beszélnie Richarddal. Elgondolkodva fürkészte a mozdulatlan alakot, az enyhén remegő jobb kezet, a feszülten, menekülésre váró izmokat. - Te kerülsz engem?
Richard a fejét hátravetve sóhajtott, mintegy beismerő vallomásként.
 - Miért? - folytatta Sander. Már csak három méterre állt a másik férfitól, Maxwell és Peter lélegzetvisszafojtva figyelték a jelenetet.
Aztán Richard lehajtotta a fejét, és elengedte a kilincset.
 - Tényleg tudni akarod? - kérdezte halkan.
 - Természetesen.
Richard kivárt egy pillanatig, aztán összeszedve minden bátorságát megfordult, Sanderhez lépve elkapta a derekát, és magához rántva a férfit megcsókolta. Peter tátott szájjal figyelte a jelenetet, Maxwell pedig egy mozdulattal eltakarta a fiú szemét, és rekordidő alatt kirángatta a szobából.
Sander eközben lefagyva állt Richard kezei között, és hol a hideg rázta, hol elöntötte a forróság. Érzések rohanták meg, és minden érzéke kizárólag azokra a pontokra éleződött ki, ahol a férfi hozzáért.
Aztán Richard megállt levegőt venni, és reménykedőn pillantott Sanderre. Szóra nyitotta a száját, de ahogy a másik arcáról csak döbbenetet tudott leolvasni, a gondosan megtervezett szavak nem jöttek az ajkára. Szinte bocsánatkérő mozdulattal engedte el Sandert és fordított hátat neki.
 - Most már érted.
Ökölbe szorult a keze.
 - Nem maradhatok itt - motyogta, és újra megcélozta a kijáratot. Kilép azon az ajtón és örökre eltűnik, vissza a hazugságokba, a mocsokba, ahonnan jött…
 - Nem mehetsz el - szólt Sander, hangjában rosszallás bujkált.
 - Miért nem? Itt úgy sincs szükség rám. - Richard már lenyomta a kilincset, de Sander szavai ismét feltartóztatták.
 - Dehogynem, Rich. Nekem van szükségem rád.
Sander időt sem hagyva Richardnak, hogy feldolgozza a szavait, elkapta a nyakkendőjét és magához húzta egy újabb csókra, bal keze a férfi hasára, majd a hátára csúszott.
Pár perccel később még mindig szoros ölelésben álltak, Richard az állát Sander vállán nyugtatta.
 - Még így sem fogok veled kivételezni, csak hogy tudd - motyogta Sander lehunyt szemmel, mire Richard oldalba bökte.
 - Ünneprontó! - válaszolt félig nevetve Sander férfiatlan nyüszítése hallatán. - De azért szeretlek.
on Nincsenek megjegyzések:

Sneak peek - Első fejezet

Halihó!
Na, csak eljutottunk ide is, elhoztam nektek az első két oldalt - ami számomra haladás, de lehet hogy meg akartok majd kövezni egy idő elteltével. Légyszi ne tegyétek :'D
_____________________________________________

Azon gondolkodott, hogy milyen érdekes szokás tejfölt kenni a kenyérre. De nem. Nem is ezen. A bevásárlólistáját próbálta összeszedni. Vagy nem is azt? Inkább a gondolatait. Úgy csusszantak ki a kezéből, mint a vizes szappan. Vagy az angolnák. Elidőzött ezen a kósza gondolaton. Vajon az angolna vagy a nedves szappan csúszik jobban?
A férfi eszmefuttatása már az ókori koreai páncélhajókig jutott, mikor megérezte a fejébe hasító fájdalmat. Ez volt az első dolog, amit érzékelni kezdett. Aztán a csuklójában lappangó szúró zsibbadást, a takaró súlyát, a térde alatti támasztékot. A szíve hangosan kalapált, ahogy az eszméletlenség köde lassanként eloszlott, és meg tudta állapítani, hogy hol van. Nem mert körülnézni, csak óvatosan megmozgatta az ujjait, megemelte a térdét, hogy elűzze a zsibbadást. Aztán várt.
Végtelennek tűnő órák után ajtó nyílt majd csukódott, székláb nyikordult, és halk hangok ütötték meg a fülét.
 – Kérem, doktornő, ne titkoljon semmit. Tudtak segíteni?
 – Természetesen mindent megtettünk.
A két nő közül valaki a tollát kattogtatta.
 – Helyrehoztuk a sérüléseit, de jelenleg még kómában van. Csak az ébredés után derül ki, hogy a fejsérülése mennyire okozott maradandó károkat. Az ütés nagyon érzékeny ponton találta el.
Sóhaj.
 – A műtét után magához tért?
 – Pár percre igen, de a helyzetét tekintve természetes, hogy pár napig eszméletlen. Sokat kell pihennie.
 – Doktornő, nekem minél hamarabb beszélnem kell vele, mert...
 – Eljön annak is az ideje, Katrina, de meg kell értenie, hogy Sander érdekében nem kockáztathatunk.
A tollkattogtatás megszakadt, valaki ismét sóhajtott.
 – Nem lehetne csak egy-két nappal hamarább felébreszteni? Nem akarnám siettetni, de Sander olyan információk birtokába juthatott, amikkel a rendőrség végre hatékonyan felléphetne a bandák fegyveres erői ellen.
 – Tudom, Katrina. Beszéltem a főnökével. Ám még ez sem jogosít fel arra, hogy a betegem épségét kockáztassam.
Sander. A férfi magában ízlelgette a nevet, a két nő beszélgetése már csak foszlányokban jutott el hozzá. Kezdett rádöbbenni a helyzetére.
Nem emlékezett, nos… semmire. Legalábbis a közelmúltból. Idegen volt a neve, a két nő hangja, még a történet is, amit a beszélgetésükből kihámozott. Nem tudta felidézni, hogy mit dolgozik, hol él, és legfőképp, hogy hogyan került ide.
Próbált alvást színlelni, és közben összerakni a kirakós darabjait. Szóval információkat szerzett a rendőrségnek. Akkor biztosan titkosügynök. A munkája kapcsolatban áll egy törvényellenes szervezettel, és az információi olyannyira fontosak a rendőrségnek, hogy beküldték egy emberüket a kórházba, hogy megszerezhessék. Valószínűleg terepen sérült meg, ahol azokat a bizonyos adatokat szerezte.
Összeszorította a fogát, ahogy a fájdalom felerősödött a fejében. Próbált visszaemlékezni, érzéseket, emlékeket felidézni, de eredménytelenül. A két nő pedig folytatta a csevegést, hangjuk mint két idegesítő bogár, úgy repkedett körülötte, szétzilálva az amúgy is kusza gondolatfoszlányait. Ökölbe szorította a kezét.
 – Az isten szerelmére kérem, fogják már be egy percre!
Döbbent csend követte a kifakadását. Bár amilyen állapotban a hangja volt, Sander inkább hörgésnek érezte, mint határozott, férfias kiáltásnak, de legalább hatott. Hol is tartott? A balesetnél. A fejéhez emelte a kezét, hogy kitapintsa a sérülést, de valaki hirtelen leszorította az ágyhoz.
 – Magához tért!
 – Adja ide azt az injekcióstűt, kérem!
Szúrást érzett a bal kézfején, a hirtelen fájdalomtól összerándult és kinyitotta a szemét. Egy pillanatra belebámult a doktornő arcába, aztán kénytelen volt újra lehunyni a szemét, mikor a fényesség elvakította.
 – De világos van, baszki…
 – Katrina, húzza be a függönyt! Sander, érti, amit mondok?
 – Túlságosan is.
Csend.
 – Már kinyithatja a szemét.
Sander engedelmeskedett. Ezúttal már félhomály fogadta, de csak sűrű pislogás után sikerült ráfókuszálnia az előtte ülőkre.
Tekintete rögtön tovasiklott a barna hajú, kedves arcú doktornőről. Másikuk, akit korábban a doktornő Katrinának szólított, sokkal feltűnőbb jelenség volt. Hullámos, vállig érő haját mályvarózsaszínre festette, egyszerű bőrdzsekiben ült az ágya mellett, és mandulavágású barna szemével aggódva pillantott le rá. Sander még flörtölni is megpróbált volna vele - ha tudta volna, kicsoda. Inkább a plafont kezdte bámulni, a gyógyszer, amit a doktornő beadott, már kezdte lecsillapítani a szívverését. Azt kívánta, bárcsak a fejfájása ellen is adott volna valamit.
 – Sander… – Katrina óvatosan megérintette a kezét, mire Sander meglepetten rezzent össze. – Hogy érzed magad?
A férfi összeráncolt homlokkal pillantott a nőre. Próbálta megítélni, milyen kapcsolat lehet közöttük. Végül úgy döntött, sodródik az árral, hátha még többet megtud a helyzetéről.
 – Őszintén? Voltam már jobban.
Katrina sóhajtott.
 – Sajnálom, ami történt. Nem ezt érdemelnéd. – A nő elhallgatott, maga elé meredve szorította Sander kézfejét. – Az őrsön pedig tudni szeretnék, mit láttál, minél hamarabb… Ide küldtek, pedig pihenned kellene… – Katrina szipogott és elfordult Sandertől, pislogva próbálta elűzni a könnyeket.
Sander egyre inkább zavarba jött. Ki ez a nő? Miért sír miatta?
 – Hé, figyelj… Katrina, semmi gond! Nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek látszik.
Akkor nincs más hátra, gondolta. Improvizáljunk.
on 4 megjegyzés:

Extra episode 4.

Még mindig fáj erre a kis epizódra gondolnom, de valljuk be, Sanderék kapcsolata nem épp felhőtlen, hiszen két mentálisan sérült férfiról beszélünk. És akármennyire is élvezem, hogy kifejthetem minden oldalukat, nagyon fáj...
Nadeszóval olvassátok el, és remélem, azért tetszeni fog. Legalábbis nekem tetszik.
_____________________________________________
Richard mellkasa reszketve emelkedett fel és le, de jobb kezével kitartóan szorította a kést a férfi torkához. Apró vércsík csordult le a penge éléről.
- Richard… Tedd le a kést.
Sander és Maxwell ledermedtek, amint meghallották Richard ordítását (“Megdöglesz, seggfej!”) Nem messze két eszméletlen, fekete maszkos férfi feküdt a padlón, egy harmadik a sarokban ült egy székhez kötözve.
Sander lassan átadta a kezében tartott fém aktatáskát Maxwellnek, aztán közelebb lépett Richardhoz.
- Kérlek, tedd le a…
- Nem! - kiáltott fel Richard, a mozdulattól göndör haja a szemébe hullott, szeme hideg tűzzel villant ki mögüle. - Szenvedni fog, ahogy ők is! - Erősebben nyomta a kést a torkának, mire a férfi újabb kísérletet tett a szabadulásra. Richard felmordult és teljes erejéből a gyomrába rúgott. - Maradsz, bazd meg!
Maxwell tanácstalanul pillantott Sanderre, aki még látszólag megőrizte a hidegvérét.
- Semmi értelme nincs megölnöd, Richard! - Óvatosan, aprókat lépve megpróbált közelebb araszolni a férfihoz. - Csak hozzáteszel a priuszodhoz.
- Telibe szarom a priuszom! Egy ilyennek mint ez, nincs joga itt rontani a levegőt.
- Tudom, tudom - Még két lépés, és Sander csak karnyújtásnyira állt Richardtól. - De nem a mi jogunk ezt eldönteni.
Richard keserűen elmosolyodott.
- Nem te mondtad mindig, hogy a mi feladatunk vigyázni itt az emberekre? Akkor őt - Richard újabb rúgást mért a férfi oldalára. - miért akarod életben hagyni?
- Mert téged akarlak megmenteni.
Mielőtt Richard visszavághatott volna, Sander ökle az álla felé lendült, és egy ütéssel letaglózta. A kés a földre hullott - az eszméletlen férfival együtt.

Sander átvetette Richard karját a vállán és betámogatta a házba. Bár Richard már a kocsiban magához tért, még nem szólt egy szót sem. Ahogy beléptek az ajtón, kitépte a karját Sander kezéből, lerúgta a cipőjét és feltrappolt a lépcsőn. Sander hangja állította meg.
- Nem akarsz valamit mondani, katona?
- Nincs mondanivalóm számodra.
Sander összefonta a kezét a mellkasa előtt, állát megemelve pillantott fel a lépcsőfordulóban álló férfira.
- Szerintem pedig nagyon is van. Gondolkodj egy kicsit.
Richard felhördült.
- Nem fogok bocsánatot kérni, mert igazságot akartam tenni! Nem volt jogod beleszólni! És tudod mit? Leszarom a céljainkat, leszarom a kibaszott szabályaidat! Meguntam, hogy képtelen vagy cselekedni! - Sander arcáról fokozatosan eltűntek az érzelmek Richard szavai hallatán. - Ideje lenne felfognod, hogy az élet nem egy színjáték, ahol te vagy a kibaszott porondmester, és mindenki úgy ugrál, ahogy te akarod!
- De nem is abból áll, hogy gyilkolászol és robbantgatsz! - csattant fel Sander. - Vagy szerinted ez egy egészséges élet?
- Rohadtul egészségesebb, mint a tiéd!
- Át kellene gondolnod a dolgokat.
- Komolyan, Sander, komolyan? Szerintem pont te vagy az, akinek szüksége lenne egy bazinagy pofonra, hogy felébredjen! Hagynod kellett volna, hogy…
- Hogy megöld azt a férfit? Hogy újra vérengzésbe kezdj és bemocskold a kezed? Fogd fel, hogy nem a “kibaszott szabályok” miatt, nem magam miatt, hanem miattad nem engedtem! Nem engedtem, mert szeretlek!
- Én is, bazd meg!
Feszült, döbbent csend állt be a vitában. Richard a korlátot, Sander a kabátját markolta, elfehéredő ujjperceik éles kontrasztot alkottak a fekete öltönyök mellett. Sander nem nézett fel, Richard pedig nem kereste a tekintetét. Végül Sander sóhajtott.
- Kapsz három órát, hogy lenyugodj és átgondold a dolgokat. - Felpillantott Richardra. - Addig nem akarlak a bázison látni.
Richard most egyenesen Sander arcába bámult, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott. Aztán makacsul összeszorította a száját, és Sander vállát meglökve kiviharzott a házból. Az ajtó csattanása után nyomasztóan hatott a csend, Sander pedig csak mozdulatlanul állt az előszoba közepén. Szívét mintha apró tűkként találták volna el Richard vádló szavai. Ő nem játszadozik az emberekkel. Nem… ugye?
- Ez csúnya volt - szólt Maxwell óvatosan, ahogy kilépett a konyhából.
Sander keserűen felnevetett.
- Az. Csúnya.
Elfordult, egyedül hagyva Maxwellt, a bunker ajtaja pedig majdnem akkorát csattant utána, mint a másik pár perce Richard után.
on 2 megjegyzés:

Extra episode 3.

Hellóka!
Újabb, a sztoritól független kis történetet hoztam, hogy legyen itt valami :"3 (Vagyis annak az AU-nak a része, ahol Sander és Richard egymásra találtak.) Vegyétek újévi ajándéknak <3
Pussz: Lily
_____________________________________________
Sander a bázis nagy fémasztalánál gubbasztott, újra meg újra átlapozta az előtte heverő mappa tartalmát, míg az egész teljesen szét nem szóródott. Ideges mozdulatokkal lökdöste újra a helyére a lapokat. Az egész helyiségben csak egy asztali lámpa világított, hosszú árnyékokat vetett a bunker falára, Sander hajába arany csíkokat festett.
Zörgött a papír, Sander sóhajtott. Mereven nézte az előtte heverő iratokat, aztán egy hirtelen zajra összerezzent. Úgy fordult hátra, mintha bármelyik pillanatban támadás érhetné hátulról.
- Semmi baj! Csak én vagyok.
Richard állt az ajtóban, alsónadrágban, szürke pulóverben és… mezítláb.
Sander szemmel láthatóan megkönnyebbült. Visszafordult a mappához.
- Miért nem alszol, katona?
- Túl magas a vérnyomásom. - Richard nagyot nyújtózott.
Sander somolygott, de nem fordult a férfi felé.
- Neked mindig magas a vérnyomásod.
- És túl hideg is volt a szobában - tette hozzá Richard, miközben közelebb somfordált az asztalhoz. Leült Sander mellé a padra, fejét a férfi vállára hajtotta. - Mit csinálsz?
- Elrendezek néhány dokumentumot. Költségek, adatok az e havi terepszemlékrő… - Sander hangja elcsuklott, ugyanis Richard úgy döntött, nem hagyja tovább dolgozni. Átkarolta a vállát és beleszuszogott Sander csupasz nyakába.
- Nem akarsz jönni aludni? - motyogta. Egy puszi a férfi nyakára, egy a füle tövébe…
Sander megpróbálta finoman lefejteni magáról Richardot, de ő csak még szorosabban kapaszkodott belé.
- Hagyj, Rich, ne most! Fontos, hogy ezt elrendezzem…
- A vak is látja, hogy nem akarod - suttogta Richard egyenesen Sander fülébe. - Gyere aludni! - Ujjai apró köröket rajzoltak Sander mellkasára, végleg lehetetlenné téve a koncentrálást.
A beálló csendben csak Sander karórájának ketyegése hallatszott, a férfi egy pillanatra lehunyta a szemét. Végülis ezt másnap is befejezheti. Beleegyezően bólintott, mire Richard azonnal felpattant, és a karjánál fogva maga után húzta Sandert, aztán felmordult, mikor a férfi egy erélyes mozdulattal visszarántotta magához. Szoros ölelésben álltak pár percig, Sander egészen ellazult szerelme karjai között. Lehunyt szemmel lélegezte be Richard illatát, érezte a homlokát cirógató hajtincseket, a csípőjét tartó kezeket, és két szív dobbanását.
Elhúzódott Richardtól, és a keze után nyúlt.
- Gyere, menjünk aludni.
Bezárták a bunkert és felbattyogtak a lépcsőn a földszintre.
Richard sokat sejtető somolygással pillantott Sanderre, mire ő megemelte a hangját.
- Mondom aludni!
Richard kuncogott, és kacéran a férfi vállába harapott. Sander meglegyintette a tarkóját.
- De nem kapsz holnap felmentést, ha nem tudsz rendesen leülni!
- Adj nekem olyan éjszakát, hogy járni se tudjak…! - súgta Richard, Sander prüszkölve felnevetett.
- Én csak Maxwellt sajnálom, amilyen rossz alvó…
Az hálószoba ajtaja becsukódott utánuk, és a házra ismét némaság borult.
Majdnem minden részére.
on 2 megjegyzés:

Karácsonyi különkiadás

/December 24, egy évvel a csapat megalakulása után/

Maxwell ráfókuszált az orra előtt jobbra-balra lötyögtetett átlátszó folyadékra.
Az Isten verje meg, ennek kéknek kellene lennie!
Le sem vette a szemét a kémcsőről, úgy nyúlt az asztal felé és markolta meg az ismeretlen, égetett folyadékkal teli üveget, a vegyület fölé tartotta, de hiába.
- Ennek is most kellett elfogynia! - kiáltott fel hangosan. Visszarakta a csövet a helyére, és laborköpenyét sebtében megigazítva a konyhába trappolt. Felrántotta a címkézett szekrény ajtaját (Ambrose M. vegyszerei, vigyázat, életveszély! - állt a cetlin Richard macskakaparásával), és turkálni kezdett a fehér dobozok között.
Aztán becsapta a szekrényajtót. Levette a fehér köpenyt és felakasztotta az előszobában a fogasra, megigazította vörös haját, majd a ballonkabátjáért nyúlt.
- Sander, kimegyek valamiért! - kiáltott, ahogy magára húzta a kabátot, de nem kapott választ, pedig megesküdött volna, hogy Sandert a nappaliban látta utoljára. - Sander? - A szoba viszont üres volt. Maxwell felcsattogott az emeletre, bekopogott Sander hálószobájába, aztán Richardéba is (ami pár hónapja egyenlő volt Sander szobájával, nyilvánvaló okokból), de sehol sem találta a férfit.
Magában morogva gondolta végig, hol nem kereste még drága kapitányát.
A bunker, hát persze.
Kopogtatott a fém ajtón, a hang visszhangot vert a túloldalon.
- Sander!
- Hiába kopogsz.
Maxwell meglepetten fordult sarkon.
- Richard?
A férfi a folyosó végén ült a földön, fejét hátravetette, göndör haját két ujja közé csippentve a szeme elé húzogatta.
- Órák óta bent van, és nem enged be senkit. Pedig Peter még a durcát is bevetette.
Maxwell felszisszent.
- Pedig arra érzékeny. - Elgondolkodva a hajába túrt, tanácstalanul meredve a zárt ajtóra, aztán ismét Richard felé fordult. - Megöl, ha az engedélye nélkül megyek vásárolni?
- Az attól függ, mit veszel - válaszolta Richard csukott szemmel.
- Kémiai anyagokat.
- Menj. Majd kimentelek.
Maxwell elmosolyodott.
- Kösz.

Este nyolckor Richard még mindig a folyosón ücsörgött, bakancsának cipőfűzőjén huszonkét csomóval, de töretlen türelemmel, mikor a bunker ajtaja végre kinyílt.
- Kapitányom-kapitányom! - kiáltott rá Richard Sanderre.
Sander úgy fordult a férfi felé, mint akit süteménylopáson kaptak.
- Hé, Rich. Mit… csinálsz itt?
- Téged vártalak, seggfej. Maxwell is keresett.
Sander nevetve csóválta a fejét, miközben lehajtotta ingjének felgyűrt ujjait. Megállt Richard előtt.
- Gyere, seggfej - mosolygott a férfira, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a földről. Richard nem fogadta el a segédjobbot, de miután felállt, ujjait összefonta Sanderével.
- Mit műveltél ott bent?
Sander gyorsan puszit nyomott Richard arcára.
- Mindjárt meglátod. Szedjük össze a többieket.
Felsétáltak az emeletre, Sander lassan lóbálta összefont kezüket.
- Láttad valamerre Petert?
Richardnak nem jutott ideje válaszolni, mert hangos kiáltás harsant, és Sander megtántorodott mellette, keze kicsúszott a férfi ujjai közül.
- Kapitány! - Peter Sander nyakába kapaszkodott, épphogy le nem rántva róla az inget. Richard hangosan felkacagott. Nevetésük megtöltötte a folyosót.
- Katona, vigyázz! - ordított fel hirtelen Sander, mire Peter és - Sander döbbenetére - Richard is vigyázba vágta magát.
- Nocsak - mosolygott Sander. - Ezt már szeretem. Keressük meg Maxwellt.
Maxwell épp gondosan számolta a lombikba csöpögő higanycseppeket, mikor Peter jóformán rárúgta az ajtót, ám a hirtelen hangra összerezzent, és az üveg fele beleömlött a keverékbe.
- Ó, hogy az a…
- Vigyázz a nyelvedre, hé!
Maxwell megszeppenten állt meg Sander előtt, a higanyos üveget gondosan a háta mögé rejtette.
- Maxwell…
Maxwellben abban a pillanatban, hogy Sander megszólalt, megtört az ellenállás.
- Bocsánat, Kapitány! Nem akartam szabályt szegni, de sürgősen be kellett szereznem két hozzávalót a…
Richard mutogatott Sander háta mögött, hogy elég, de Maxwellből ömlött a szó. Hevesen gesztikulált, egy levegővel elsorolt mindent, és Sander csak akkor tudott közbevágni, mikor megállt levegőt venni.
- Nem erről van szó, Maxwell.
- Oh. - Maxwell leengedte a kezét. - Akkor… miről?
- Lemegyünk a bunkerba, és mindannyian megtudjátok.
Sander újra elkapta Richard kezét, majd mindannyian lebattyogtak az alagsorba. Sander alig szöszmötölt a kulccsal, az ajtó kitárult, és a karácsonyi füzérek fénye kiáradt a folyosóra.
Peter felsikoltott.
- Karácsonyfa! Igazi karácsonyfa!
Izgatottan toporogva Sanderre nézett, aki csak bólintott, a kisfiú pedig berohant az edzőteremből ünnepi álomszobává avanzsált helyiségbe.
- Ezt mind te hoztad össze? - pillantott Richard Sanderre hitetlenkedve, ujjai között gyűrögetve a karácsonyfára tekert ezüst girlandot.
 - Szóval ez tartott ilyen sokáig - morogta Maxwell, de boldogságtól ragyogó arca elárulta, mennyire örül.
Peter visszarohanva berángatta őket a fa alá, Maxwellel közösen elkezdték bontogatni az ajándékokat. Sander törökülésben, büszke mosollyal az arcán nézte Petert, majd Richard felé fordult, kezüket összefonták egymás között.
- Európában nagyon fontos nekünk a Karácsony, tudod? Szerettem volna veletek ünnepelni, és igazán megérdemeltek egy rendes Karácsonyt. Főleg Peter.
Richard nem válaszolt, csak nézte, nézte Sander gyertyafényben ragyogó arcát, és picit jobban szorította szerelme kezét.
- Túl csodálatos vagy, Sander - mondta végül.
Sander rámosolygott.
- Boldog Karácsonyt, Rich.
Összehajoltak egy csókra, mellettük Peter felugrott a földről egy színes, fém repülővel a kezében, Maxwell pedig sorra meggyújtotta a csillagszórókat, a pattogó arany fény megtöltötte a fenyő illatú szobát. Sander, Richard, Maxwell és Peter boldogságának fényével viszont még a csillagszóró sem vetekedhetett.
on 2 megjegyzés:

Karakter aesthetics

Hii!
Még mindig nem haladok itt a dolgokkal, a suli élni sem enged, de kaptok ilyen képeket - meg ha van igény, Sander és Richard AU-beli kapcsolatáról írt szöszökkel tudok szolgálni ^^ Szóval csak jelezzétek, ha szeretnétek olvasni!
_____________________________________________

Sander:



Richard:



Peter:


Julian:



Maxwell:



on Nincsenek megjegyzések:

Extra episodes 1. & 2.

Hellóka!
Mivel a Galactic Nightmares-en nincs már fent a Taktika, megosztom itt veletek - úgyis itt a helye. Plusz kaptok mellé egy pár szabas angst szöszt is, mert hát hogyan máshogy szerezzek olvasókat?
Vicceltem, na, itt a történet :3
_____________________________________________

Taktika

Némán osontak végig a sikátor fala mellett az árnyékban. Már elért hozzájuk az utca zaja, cipőkopogás, beszédfoszlányok és autótülkölés. Sander összehúzott szemmel pillantgatott hol egyik, hol másik irányba, kezét védekezésre készen tartva.
- Maxwell, minden rendben az északi fronton? - szólt a rádióba fojtott hangon.
- Igen, Kapitány. A célpont a megfigyelt úton halad.
- Nagyszerű. - Sander ajkára halvány mosoly kúszott. - Most elkapjuk. Richard, utánam! - intett a mögötte álló férfinak.
Richard hallva a kapitány szavait, majdnem izgatottan elnevette magát, de elfojtotta a késztetést. Nem akarta leleplezni magukat. Inkább a Kapitány széles hátára koncentrált, ahogy a fehér ing meggyűrődött a lapockájánál és a derekánál, na meg az apró arany hajszálakra a tarkóján. Ám közben ő is élesen figyelt a környezetükre, próbálta kihallani a szavakat az utcán járók hangjából, amihez nem volt szüksége a látására.
Ám hirtelen Sander megmerevedett, Richard szinte hallotta, ahogy pattanásig feszülnek az idegei. Érezte, ahogy kettőt rándul egy ideg a szeme felett, aztán felgyorsultak az események. Sander megpördült, Richard még látta a válla felett, hogy egy magas, vészjósló alak fordul be a sarkon, aztán valaki a falnak lökte és a szájába tolakodott. Egy kéz a csípőjét, egy az állát tartotta, hogy ne menekülhessen, és egy száj olyan érzékien csókolta, hogy Richard egy pillanatra azt hitte, csak elkalandoztak a gondolatai. Aztán szép lassan rájött. A kéz a csípőjén Sanderé. A nyelv az ajkai között Sanderé. Belekuncogott Sander szájába, és visszacsókolt. Csak egy pillanatra. A cipőkopogás elhalkult a sikátorban. Richard Sander alsó ajkába harapott, de a férfi keze lecsúszott a derekáról, és Sander ismét harci állásban pillantott körül, hogy tiszta-e a helyszín.
- Remek álcázó csók volt, katona. Színésznek kellene mennie. - Oda sem fordult Richard felé, ahogy ezt mondta.
Richard pedig egy pillanatra az ajkához érintette a kezét, a csalódás lassan burjánzott szét a szívében. Sander csókja még égette a száját, ahogy a kézfejével letörölte.

~*~

Az étterem mosdójában álltak. Bezárt ajtó mögött, egyedül.
Sander hagyta, hogy Richard átölelje, és épp csak egy picit lehajolva a vállába temesse az arcát, aztán kiengedje a zokogást. Ujjait Sander hátába vájta.
Sander halkan a fülébe suttogott, néha egy-egy puszit nyomva a vállára vagy a nyakára.
- Minden rendben lesz, Rich… Mi is rendben leszünk.
on 2 megjegyzés:

#érdekességek

Hellóka!
Ideje volt már hoznom valamit a blogra, főleg, mert a Save Your Soul átdolgozása miatt jóval lassabban haladok e történet tervezésével... Bocsánat ezért! De olyasféle kárpótlásul hozok nektek néhány érdekes/nem érdekes információt a fiúkról (egen, megint itt tartunk, fiúzom a harminc éves karaktereimet xD) meg a történetről.

1. Már úgy szeretném megírni a Mi történt Dániában?-t, hogy pályázatra küldhető állapotban legyen.

2. Fő inspiráció volt a Madagaszkár pingvinjei, szégyen - nem szégyen.

3. Bár a történetben nem fogom előhozni, én hardcore módon shippelem Sandert és Richardot, mert annyira összepasszolnak a fejemben, és jelenleg három alternatív verzióm van a történetükhöz:
 A) A Taktika című háromszáz szavasban* történtek után Richard kerülni kezdi Sandert. Sander nyilván észreveszi, és mikor Richard későn ér be egy megbeszélésre, számon is kéri. Richard meg minden mindegy alapon odasétál hozzá és lesmárolja. Ezután tanulta meg Maxwell, mikor kell kiterelni Petert a szobából, Sander és Richard pedig nyíltan együtt maradnak.
 B) A Taktika után annyira izzik köztük a levegő, hogy Sander  végül megteszi az első lépést és egymásra találnak Richarddal, de a kapcsolatukat titokban tartják és csak lopott pillanatok jutnak nekik.
 C) Richard egyedül marad a vonzalmával, Sander nem is veszi észre, mit okozott azzal az álca-csókkal a Taktikában, ő továbbra is mint barátot látja Richardot.

4. A történet két szálon fut majd: Sander és Katrina sorsát párhuzamosan követhetjük majd végig.

5. Amikor megszületett a fejemben a történet ötlete, napokig pszichológiáról szóló könyveket bújtam, hogy bekategorizáljam Sander és Richard mentális állapotát.

6. Imádom Dánia nevét angolul és magyarul is, egyszerűen csodaszép. Denmark. Dánia. Olyan dallamos meg szép és awh.

7. Richardnak és Sandernek van egy privát shiptáblája Pinteresten, because I have a problem.

8. Úgy képzelem, hogy a csapatból Richard a legmagasabb, aztán Maxwell, Sander, és Peter meg mint kisfiú, nyilván a legalacsonyabb.

9. Nem tudom eldönteni, hogy Katrinának (dán szereplő de nem spoilerezek) barna vagy festett lila haja legyen-e.

10. Annyira el voltam foglalva a főszereplőkkel, hogy még nem is kezdtem el kidolgozni a mellékszereplőket (a fiúk egy üzletfelén kívül), pedig ott egy egész CIA csapat...

11. Ez lesz eddig szerintem a legsötétebb és leggyászosabb történetem, ha a Célkeresztbent mint fanfictiont, nem számítjuk.

Remélem, elszórakoztattak egy picit ezek az információszöszök, és nem spoilereztem túl sokat... Én meg nem ígérek semmit, de előbb-utóbb kaptok történetet is. Köszönöm, ha elolvastátok, kérdezni szabad, és addig is legyen szép napotok ^^

Puszi, Lily

*Taktika: Sander és Richard terepen jár, amikor a sikátorba hirtelen befordul az ember, akit követnek. Sander zseniális ötlete pedig az volt, hogy egy csókkal tereli el magukról a figyelmet, hiszen senki nem szereti nézni az utcán smároló párokat. Jelentem, a taktika működött.
on Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Szablon wykonała Sasame Ka dla Zaczarowane Szablony
CREDITS
Texture